Ennek fontosságát nehéz túl hangsúlyozni.
Mindenfajta sejthiba, (melyet egy bizonyos „mennyiség” után öregedésnek és /vagy betegségnek
nevezünk) alapvetően két okra vezethető vissza. Az egyik a sejtek tápanyaghiánya. Magyarán a
táplálkozás, azaz a fehérjék, zsírok, szénhidrátok, valamint a vitaminok és az ásványi anyagok
kérdése. Mindez személyes konzultáció keretében tökéletesen beállítható.
A sejtek meghibásodásának másik oka a sejtek oxidációja. Ezt kisebb részben a kívülről bevitt
(elfogyasztott, belélegzett, bőrön át felszívódott stb.) méreganyagok, döntő részben pedig a saját
testünk által termelt szabad gyökök okozzák.
Ez utóbbi anyagok a stressz eredményeképpen alakulnak ki a szervezetben.
A stressz természetesen egy nélkülözhetetlen és létfontosságú élettani jelenség – komoly, „akut”
fenyegetés esetére. Magyarán segít életben maradnunk, ha vadállatokkal birkózunk az erdőben. Az
ilyesfajta, klasszikus stresszhelyzet persze mindig is része volt a homo sapiens történelmének, ám
meglehetősen ritka eseménynek számított. Nagy ritkán, alkalmanként: életmentő.
Sajnos azonban a XXI. század embere folyamatos stressznek van kitéve: sárga csekkek, cégügyek,
gazdasági válság, világpolitikai események. Sőt, rengeteg olyan látens stresszforrás vesz minket körül,
amelyeket nem is tekintünk ilyennek: a város zöreje, a számítógépek folyamatos zúgása, az
elektroszmog, a képernyőkből áradó kék fény és így tovább. Nem is beszélve a közösségi
hálózatokról, melyek lényegi eleme a másokkal való folyamatos (virtuális) megmérettetés. Mindezek
a testünk számára semmiben nem különböznek a klasszikus stresszhelyzetektől, tehát ugyanúgy nagy
mértékű szabad gyök termelődésével járnak. Ami viszont óriási különbség, hogy míg az életünkért
viszonylag ritkán kell megküzdenünk, a modern ember egész nap, egész héten és hónapban, akár
hosszú éveken át folyamatos („modern”) stresszben van.
Az alkalmankénti stressz (okozta mérgezést) testünk képes kezelni, de a folyamatosan fennálló
„krónikus” stresszt nem. Pontosabban: a konstans stressz eredményeként létre jövő szabad gyökök
folyamatosan mérgezik a testet, és egy idő után csak (bal)szerencse kérdése, hogy mely sejtek kezdik
először felmondani a szolgálatot: a bőr, a haj, az érhálózat, az idegrendszer, a hasnyálmirigy, a bélfal
stb. Mindez egyéni alkat kérdése.