Mindenfajta sejthiba, (melyet egy bizonyos „mennyiség” után öregedésnek és /vagy betegségnek nevezünk) alapvetően két okra vezethető vissza. Az egyik a sejtek tápanyaghiánya. Magyarán a táplálkozás, azaz a fehérjék, zsírok, szénhidrátok, valamint a vitaminok és az ásványi anyagok kérdése. Mindez személyes konzultáció keretében tökéletesen beállítható. A sejtek meghibásodásának másik oka a sejtek oxidációja. Ezt kisebb részben a kívülről bevitt (elfogyasztott, belélegzett, bőrön át felszívódott stb.) méreganyagok, döntő részben pedig a saját testünk által termelt szabad gyökök okozzák. Ez utóbbi anyagok a stressz eredményeképpen alakulnak ki a szervezetben. A stressz természetesen egy nélkülözhetetlen és létfontosságú élettani jelenség – komoly, „akut” fenyegetés esetére. Magyarán segít életben maradnunk, ha vadállatokkal birkózunk az erdőben. Az ilyesfajta, klasszikus stresszhelyzet persze mindig is része volt a homo sapiens történelmének, ám meglehetősen ritka eseménynek számított. Nagy ritkán, alkalmanként: életmentő. Sajnos azonban a XXI. század embere folyamatos stressznek van kitéve: sárga csekkek, cégügyek, gazdasági válság, világpolitikai események. Sőt, rengeteg olyan látens stresszforrás vesz minket körül, amelyeket nem is tekintünk ilyennek: a város zöreje, a számítógépek folyamatos zúgása, az elektroszmog, a képernyőkből áradó kék fény és így tovább. Nem is beszélve a közösségi hálózatokról, melyek lényegi eleme a másokkal való folyamatos (virtuális) megmérettetés. Mindezek a testünk számára semmiben nem különböznek a klasszikus stresszhelyzetektől, tehát ugyanúgy nagy mértékű szabad gyök termelődésével járnak. Ami viszont óriási különbség, hogy míg az életünkért viszonylag ritkán kell megküzdenünk, a modern ember egész nap, egész héten és hónapban, akár hosszú éveken át folyamatos („modern”) stresszben van. Az alkalmankénti stressz (okozta mérgezést) testünk képes kezelni, de a folyamatosan fennálló „krónikus” stresszt nem. Pontosabban: a konstans stressz eredményeként létre jövő szabad gyökök folyamatosan mérgezik a testet, és egy idő után csak (bal)szerencse kérdése, hogy mely sejtek kezdik először felmondani a szolgálatot: a bőr, a haj, az érhálózat, az idegrendszer, a hasnyálmirigy, a bélfal stb. Mindez egyéni alkat kérdése.