Csodák nincsenek, ám a test öngyógyító mechanizmusai csodával határosak.
Annak érdekében, hogy testünk végezhesse dolgát, és a lehető legtovább képes legyen hozni- vinni bennünket itt a Földön, elengedhetetlenül szükséges, hogy mi biztosítsuk számára aműködéséhez szükséges feltételeket: építőanyagokat (táplálkozás), logisztikát (vérkeringés), és az „üzemszerű” működés további feltételeit (hőmérséklet, mágnesesség, anyagcsere). Emellett meg kell óvnunk, meg kell szabadítanunk a működésében zavart okozó mérgektől.
Ezt nem csak a szűk értelemben vett „saját testünkkel”, de a testünkben elsöprő többségben jelenlévő baktériumokkal is meg kell tennünk. E lények ugyanis közvetlen kapcsolatban vannak egészségünkkel, immunrendszerünkkel, intelligenciánkkal, és általában véve a hosszú és boldog élettel. Mindez tehát nem spiritualitás, hanem kőkemény, ha úgy tetszik materialista tudomány.
Úgy fogalmaztam: „kell”. De természetesen nem kell. Hisz az ember szabad lény, s amíg másokat nem zavar, úgy cselekszik, ahogy neki tetszik.
Ha azonban hosszú, értelmes, hasznos és boldog életet szeretnénk élni, legalább is „erősen ajánlott”, hogy pontosan ismerjük a testünket, fizikai és mentális képességeinket meghatározó mechanizmusokat, és a velünk szimbiózisban élő baktériumok igényeit.
Az emberiség történelme során eddig összegyúlt tapasztalatok szerint két, egymással szorosan összefüggő területen, párhuzamosan érdemes haladnunk.
Mindenekelőtt a filozófia területén. Pusztán az egészség témájánál maradva: minden külső ingert, információt idegrendszerünk dolgoz fel. Ugyanaz az inger az egyik emberben haragot vagy félelmet vált ki, míg egy másik, eltérő világnézetű személy csupán egy elvégzendő – mintegy rutinszerű – feladatot lát a jelenségben. Az egyik ember számára életének ez a mozzanata sorscsapás, melyre kihatása nincs a, pusztán elszenvedője a történésnek. A másik ember számára ugyanez a jelenség egy olyan esemény, melyért ő és kizárólag ő a felelős. Ez utóbbi pozícióban azonban kezünkben van a változtatás kulcsa.
Nos, ezek valóban filozófiai kérdések és a személyiség megváltoztatása valóban nem megy magától, sőt bizonyos, hogy a változás nem egyik napról a másikra következik be.
Azzal azonban érdemes tisztában lennünk, hogy az élete történéseiért felelősséget nem vállaló, sodródó ember a személyiségéből adódóan annyi stresszmérget termel, hogy azt egy idő után sem a szervezet, sem a tudomány nem fogja tudni kezelni. Mindezek alapján nem merészség kijelenteni, hogy a nem megfelelő világszemlélet betegebb, és rövidebb életet eredményez.
Az ember életfilozófiája tehát alapvető fontosságú egészsége szempontjából, éppúgy, mint a tudomány. A valós tudás. Ha alapinformációink helyesek, akkor és csak akkor van rá esélyünk, hogy megértsük a körülöttünk lévő világot. Esetünkben az egészség és a biológiai értelemben vett fiatalság minimális feltételeit.
Sajnos a XXI. századi gigantikus adathalmazból bajosan halászhatjuk ki a helytálló tényeket, és valószínű, hogy ugyanott e tények „minden kétséget kizáró” cáfolatát is meglelhetjük. A valós információk meglelése és leginkább megértése sok esetben alapjaiban rázza meg hitvilágunkat, legyen szó a táplálkozásról, az elektromágneses környezetről vagy akár a sportról. Ám a tanulásban éppen ez a szép. Nietzsche gondolataival élve: egy ember értékét az adja, hogy mennyi igazságot képes elviselni.
